Információk, érdekességek
Ez a rejtélyes betegség egyre több magyar életét nehezíti meg
2025. június 09.
A lisztérzékenység ma Magyarországon már minden századik embert érinti. Bár egyre többet beszélünk róla, még mindig rengeteg tévhit és félreértés kering körülötte. A május 18-i lisztérzékenyek világnapja kapcsán a Budai Egészségközpont szakembere segít tisztázni a legfontosabb kérdéseket.
Több, mint divat – egy komoly autoimmun betegség
A lisztérzékenység, orvosi nevén cöliákia (vagy autoimmun glutén enteropathia, AGE), nem ételallergia vagy intolerancia, hanem autoimmun betegség. A glutén (búza, árpa, rozs, zab fehérjéje) fogyasztása az arra genetikailag fogékony embereknél autoimmun reakciót vált ki, tehát a szervezet saját maga ellen fordul, amely károsítja a vékonybél bolyhait. Ezáltal megszűnik a felszívó felület és hiányállapotok, betegségek alakulnak ki, hiszen a tápanyagok nem tudnak beépülni a szervezetbe.
„A cöliákiát gyakran nevezik a betegségek kaméleonjának, mivel tünetei rendkívül sokfélék és gyakran rejtettek. Sok betegnek hosszú éveken keresztül nincs diagnózisa, emiatt súlyos szövődmények, egyéb autoimmun társbetegségek alakulhatnak ki” – magyarázza dr. Dékány Katalin, a Budai Egészségközpont gasztroenterológus főorvosa.
A lisztérzékenység tünetei messze túlmutatnak a hasfájáson, hasmenésen és hasgörcsökön. Nem is gondolnánk, de ez a betegség például vérszegénységet, ízületi fájdalmakat, csontritkulást, meddőséget, 1-es típusú cukorbetegséget, bőrproblémákat (például dermatitis herpetiformis), asztmát, de akár hangulatingadozásokat, depressziót is okozhat. A cöliákia nem gyógyítható csak kezelhető, ezért az érintetteknek nemcsak átmenetileg, hanem életük végéig szigorú gluténmentes diétát kell tartaniuk az egészségük érdekében.
Lisztérzékenység vs. gluténérzékenység – mi a különbség?
Fontos tudni, hogy nem minden gluténnel kapcsolatos tünet mögött áll cöliákia, vagyis lisztérzékenység. Létezik nem-cöliákiás gluténérzékenység is (NCGS), ami nem autoimmun folyamat, hanem a glutén elfogyasztása után közvetlenül, általában néhány órán belül okoz panaszokat, mint például hasi görcsöket, puffadást, fáradtságot vagy fejfájást. „A nem-cöliákiás gluténérzékenység során nem károsodik tartósan a vékonybél nyálkahártyája, ám életminőséget jelentősen befolyásoló tüneteket okozhat. Szakember segítségével itt is kulcsfontosságú a megfelelő diéta kialakítása” – emeli ki dr. Dékány Katalin.
Nem csak az aktuális COVID okozhat szaglásvesztést
2025. június 04.
A szaglásvesztés egy nagyon kellemetlen jelenség, amelynek lehet olyan banális oka, mint egy megfázás, de akár egy súlyosabb kórkép, például Parkinson- és Alzheimer-kór egyik tünete is lehet az anosmia, mások mellett. Dr. Prinz Géza, a Neurológiai Központ neurológusa arról beszélt, mi lehet a kivizsgálás menete, és mikor érdemes a fül-orr-gégészeti kivizsgálás után neurológushoz fordulni.
Állandó vagy átmeneti a szaglásvesztés?
A szaglásvesztést vagy szagvakságot (anosmia) két nagy csoportra lehet osztani. Az egyik az állandó szagláshiány, ami lehet veleszületett rendellenesség (ez egy nagyon ritka állapot), és főként azért érdemes róla tudni, mert veszélyes lehet, ha valaki nem érzi például a gázszagot. Ennek egyik sajátos példája a Kallmann szindróma, ami többek közt ún. hipogonodizmussal, tehát a szexuális szerepekben fontos részt jelentő szervek alulműködésével és szagláshiánnyal jár. Ez utóbbi is jelzi, hogy a szagok, illatok és a szexuális késztetés közt szoros összefüggés van.
A másik csoportba tartozik a részleges és átmeneti szaglásvesztés, ami sokszor a COVID első tünete volt, még a köhögés, légúti panaszok, láz előtt. Ebből úgy látszik, hogy a vírus először valószínűleg a szaglási központokat, szaglóhámot támadta meg. Sajnos a COVID okozta szaglásvesztés meglehetősen elhúzódó jelleggel bírt, volt, akinek csak részlegesen tért vissza a szaglása. Ennél a jelenségnél nincs gyógyszeres beavatkozási lehetőség.
A COVID még ma is sokaknál diagnosztizálható, azonban már gyakoribb, hogy bármilyen banális, orrnyálkahártyát érintő gyulladás jár a szaglás elvesztésével. Ez azonban átmeneti és spontán rendeződik. Ezzel kapcsolatos megfigyelés, hogy ha sok orrdugulás elleni, vagyis érösszehúzó spray-t használ valaki, az is okozhatja az anosmiát.
Szaglásvesztés esetén a fül-orr-gégészt feltétlenül érdemes felkeresni, hiszen például polipok miatt is kialakulhat ilyen tünet. A polipok gyakran az orr nyálkahártyán és az orrmelléküregekben jelennek meg, és ha nagyon sok van belőlük vagy problémát okoznak, akkor érdemes azok eltávolításáról gondolkodni.
Neurológiai okok: agytumortól az Alzheimer-kórig
Neurológiai szempontból az a probléma, hogy a szaglás elődleges központja közvetlen az orrüreg teteje fölött van, és elég sérülékeny. Koponyatraumák esetén például éppen amiatt merülhet fel a koponyaalap törésének gyanúja, ha valaki fejsérülés után nem érez szagokat – ismerteti dr. Prinz Géza, a Neurológiai Központ neurológusa. – A szaglásvesztés lehet féloldali is, ha például csak az egyik oldalon sérül a szaglóideg. Ez esetleg nem is feltűnő, de a traumás következmény kimutatásának természetesen van jelentősége. Ugyancsak sajátos szaglásvesztéssel jár a ritkán előforduló Foster-Kennedy szindróma, amelynek az a lényege, hogy egyik oldalon látóideg sorvadás, a másik oldalon papilla pangás lép fel, ami gyakran jár a szaglás elvesztésével. Ez a homloklebenyi agytumoroknak egy jellegzetes szindrómája. Nem alapvetően jellemző, de az Alzheimer-kórnál és a Parkinson-kórnál is felléphet szaglásvesztés, és számos más oka is lehet még ennek a tünetnek a myastenia gravistól a cinkhiányig, de legtöbbször más panaszok is csatlakoznak az anosmia mellé.
Egymillióból ötven embert fenyeget a pulmonális hipertónia, de melyik ötvenet?
2025. június 01.
A pulmonális hipertónia (PH) a tüdő ritka és súlyos, nehezen felismerhető betegsége. A fizikai terhelhetőséget jelentősen korlátozó állapot tünetei nem kirívóak, így nehéz megmondani, hogy kinél utalnak valóban erre a problémára. Az időben érkező orvosi segítség mellett arra is szükség van, hogy jobban odafigyeljünk a PH-ban szenvedőkre, tegyük elviselhetőbbé a rájuk és szeretteikre nehezedő nyomást. Május 5-e a PH világnapja, ami egyben alkalom és lehetőség is a segítségnyújtásra.
A pulmonális hipertónia (PH) a tüdő ereinek ritka, nehezen azonosítható, testi és lelki megpróbáltatásokkal járó betegsége. Magyarországon a becslések szerint egymillióból ötven embert érint, de rendkívül nehéz kiszűrni, hogy pontosan ki az az 50 beteg. A PH felismeréséhez idő és alapos kivizsgálás szükséges. A diagnózis felállítása összetett feladat, mivel a tünetek – légszomj, fáradékonyság, mellkasi fájdalom, szédülés, levertség, lehangoltság – más egészségügyi problémáknál is megjelenhetnek, vagyis a tünetek alapján számos honfitársunk is gyanakodhatna. Éppen ezért javasolt, különösen, ha például tüdőembólia után még 3-6 hónappal is fennállnak hasonló tünetek, célzott szívultrahanggal ellenőrizni, hogy nem alakult-e ki a pulmonális hipertónia. A korai felismerés ennél a betegségnél is kulcskérdés. Szerencsére van segítség, ezért mindenképpen ajánlott mihamarabb feltárni az okokat. Ha a szívultrahangon fennáll a gyanú, a beteget a kardiológus és a tüdőgyógyász szakorvosok úgynevezett pulmonális hipertónia centrumokba irányítják további, speciális vizsgálatokra, melyek lerövidítik a megfelelő terápia megkezdéséhez vezető utat. Napjainkban főleg a gyógyszeres kezelés, esetleg különböző beavatkozások jöhetnek szóba, amikkel jelentősen javítani tudják a betegek életminőségét és a túlélési esélyeket. Magyarország jó helyzetben van, 5 speciális PH Centrum is működik, felkészült szakorvos csapatokkal.
„A diagnosztikai nehézségeket a nemzetközi betegszervezet a kampányaiban egy hasonlattal szemlélteti – mondja Csabuda Eszter, a Tüdőér Egylet elnöke. – Amikor paták dübörgését halljuk a távolból, a tapasztalatainkra hagyatkozva a legtöbben elsőre lovakra gondolunk. Néha azonban zebrák is közeledhetnek ugyanígy, és csak akkor derül ki, hogy tévedtünk, amikor eloszlik a por és láthatóvá válik a jellegzetes csíkozás az állatokon.”
A pulmonális hipertónia ritka betegség, a vele kapcsolatos ismeretek szűkösek, a félinformációk, tévhitek bőségesek. A PH-ban szenvedők országos érdekképviseleti egyesülete, a 2008-ban alakult Tüdőér Egylet közhasznú szervezet ezért elsődleges feladatának tekinti a hiteles tájékoztatást, az ismeretterjesztést, valamint a betegek és családtagjaik, segítőik, szakmai, mentális és anyagi támogatását. Az utóbbira azért van különösen nagy szükség, mert az európai kutatások szerint a betegek és a gondozóik egyaránt a szorongást és a kimerültséget tartják az egyik legkomolyabb kihívásnak a mindennapokban, 20 százalékuk pedig a megértés, a figyelem hiányát nevezte meg jelentős problémaként. A betegek elsősorban támogatásért, közösségi élményekért, megfelelő tájékoztatásért fordulnak a képviseletüket ellátó szervezetekhez, a családoknak, gondozóknak viszont főleg mentális segítségre, szakmai tapasztalatcserére van szükségük. A Tüdőér Egylet fórumokkal, találkozók, programok szervezésével segíti az ismeretek átadását. A napokban tartották a PH betegek 13. Országos találkozóját, ahol sok hasznos előadást hallgathattak a résztvevők.
Szenved az onkológiai betegség fájdalmától? Ne féljen segítséget kérni!
2025. május 31.
A daganatos betegséggel küzdők időnként úgy érezhetik, nem megfelelő, nem hatékony a fájdalmaik kezelése. Ez nyilvánvalóan egy nagyon fontos kérdés, hiszen az akut, a krónikus és az áttörő fájdalmak is jelentősen rontják az érintettek életminőségét. Mi lehet az elégtelen fájdalomcsillapítás oka és hogyan érhető el mégis a segítség? Dr. Pádi Éva, a Fájdalomközpont onkológusa, az onkológiai fájdalmak csillapításának specialistája járta körül ezt a kérdést.
Mi lehet az oka a nem megfelelő fájdalomkezelésnek?
Sajnos az onkológiai fájdalmak viszonylag gyakran alulkezeltek, vagyis a betegek nem kapják meg azt a hatékony segítséget, ami valóban megkönnyebbülést jelentene nekik. Több tényező is állhat emögött a tény mögött, amelyek közt ezek a leggyakoribbak:
– Az orvosok vonakodhatnak kérdezni a fájdalmakról és kezelést rendelni azokra.
Valójában az onkológiai területen dolgozóknak minden vizit alkalmával rá kellene kérdeni a páciensek fájdalmaira. Ugyanakkor néhányan nem ismerik mélységében a fájdalomkezelés lehetőségeit, ennek ugyanis a palliatív orvosok a specialistái, és nem akarnak hibázni e téren. Ugyanakkor tekintve az opioid használat körüli megfontolásokat, sokan tartanak az ilyen típusú gyógyszerek elrendelésétől, holott megfelelő körültekintéssel alkalmazva ezek segíthetnek a komoly fájdalmak leküzdésében.
– A betegek tartanak attól, hogy a fájdalmaikról beszéljenek.
Meglepően sokan úgy érzik, nem „zavarhatják” az orvost a fájdalmaik említésével és félnek attól, hogy bevallják, a fájdalmaik erősödtek. Ennek sok oka lehet, vannak, akik nem akarnak panaszkodónak tűnni, mások nem szeretnének szembesülni azzal, hogy az állapotuk esetleg romlott. Holott nem minden esetben erről van szó, a megfelelő fájdalomcsillapítás még erőt is adhat a további gyógyuláshoz.
– A betegek félnek attól, hogy az opioid gyógyszerek függőséget okoznak.
Azoknál az onkológiai betegeknél, akiknek fájdalmaik miatt opioidokra van szükségük, valójában nem a függőség jelent veszélyt, hanem az esetleges tolerancia kialakulása. Ez azt jelenti, hogy már csak nagyobb dózis képes valós hatást kifejteni, de a tolerancia nem jelent függőséget!
– Az opioidok nagyon hatékony és erős szerek, de ezeknél is előfordulhat, hogy egy idő után növelni kell az adagot a megfelelő hatáshoz – mondja Pádi doktornő. – Ugyanakkor ezek a szerek bizonyos esetekben nem is alkalmazhatók, például gyerekeknél, időseknél, más betegséggel is küzdő személyeknél mindenképpen mérlegelni kell a lehetséges alternatívákat. Ugyancsak figyelnünk kell rá, hogy más fájdalomcsillapítókkal együtt szedve milyen hatást válthatnak ki. Szintén tudnunk kell arról, ha valaki alkoholfüggő vagy nyugtatót, altatót, antidepresszánst, antihisztamint vagy más gyógyszert szed, hiszen ezek együttes szedése az opioidokkal olyan következményekhez vezethet, mint gyengeség, légzési nehézség, zavartság, szorongás vagy komolyabb állapotok. Mindezek miatt természetesen ezek az erős fájdalomcsillapítók receptkötelesek, rendszeres ellenőrzést igényelnek és nagyon fontos a betegek felvilágosítása is a biztonságos használatukról.
– A betegek a mellékhatásoktól tartanak.
Vannak, akik attól félnek, a fájdalomcsillapítástól kábultak lesznek, nem lesznek képesek megfelelően kommunikálni. Valóban jelentkezhetnek mellékhatások, különösen egy erős fájdalomcsillapító alkalmazásának kezdetekor, de ezeken is lehet segíteni. Egyrészt ki kell kísérletezni a megfelelő adagolást, másrészt az elkerülhetetlen mellékhatások kezelésére is vannak megoldások.
A viharasztma erős rohamot válthat ki – főként nem jól kezelt betegeknél
2025. május 31.
Az elmúlt hetekben meglepően erős viharok vonultak végig hazánkon, amelyek nem csak a villámcsapás miatt jelenthetnek veszélyt. A viharasztma nevű jelenségre főként 2016-ban figyelhettünk fel, amikor több, mint 9000 ember került sürgősségi osztályra súlyos asztmás tünetek miatt egy nagy vihar következtében Ausztráliában. De vajon miért súlyosbodhatnak az asztmás tünetek éppen bizonyos időszakok viharai alatt, és miért veszélyeztethetik különösen azokat, akiknek nem jól karbantartott betegségük van? Dr. Potecz Györgyi, a Tüdőközpont tüdőgyógyásza, allergológus.
A viharasztma körülményei rohamot provokálhatnak
A különös viharasztma kifejezés azt a jelenséget írja le, amikor is az asztmás roham a vihar kapcsán, vihar után alakul ki. Ez nem csak eleve asztmás betegeknél történhet meg, de allergiásoknál (szénanáthásoknál) is, sőt, az említett ausztrál esetben olyanok is rohammal küzdöttek, akiknek korábban nem is volt asztmájuk. Az orrfolyással, tüsszögéssel, szemviszketéssel, torokkaparással járó szezonális allergia egyébként is gyakran súlyosbodik tavasszal, nyáron, kora ősszel, és különösen erős tüneteket mutathat nagyobb viharok után. De miért is? Hiszen az eső általában csökkenti a pollenkoncentrációt, kitisztítja a levegőt, és az asztmások általában azt tapasztalják, enyhülnek a tüneteik eső után. A viharasztma esetében azonban sajátos körülmények vannak jelen.
– A hideg, lefelé irányuló légáramlás koncentrálja a levegőben keringő részecskéket, így a pollent és a penészgombaspórát is.
– Ezek a részecskék a felhőkbe sodródnak, ahol magas a páratartalom.
– A felhőkben ez a magas páratartalom a széllel és a villámlással együtt olyan apró részekre őrli fel a részecskéket, amelyek könnyebben bejutnak az orrba, az orrmelléküregekbe és a tüdőbe.
– A széllökések ráadásul összesűrítik a részecskéket, így nagy mennyiséget lehet belélegezni belőlük.
– Viharmentes időben a sértetlen pollenszemek általában a felső légutak területére jutnak el, és kevésbé kerülnek be a mélyebb légutak, a tüdő területére. Viharasztma esetén azonban a körülmények szerencsétlen összjátéka folytán hevesebb allergiás reakciót és súlyosabb asztmás rohamokat is kiválthat a szélsőséges időjárás. Ezért allergiás és asztmás betegeknek a viharok időszakában javasolt bezárt ablakok mellett beltéren tartózkodni – foglalja össze Potecz doktornő.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...2...259